M.Kiss Márti a Barcsay-díjas képzőművész
A Szentendre főterén elhelyezkedő ÚjMűhely Galériában adták át a Barcsay-díjakat az idei három nyertes képzőművész számára, köztük a csallóközi származású M.Kiss Márta festőművész részére. A Kónya házaspár olyan pályakezdő fiatal művészeknek adományoz Barcsay-díjat, akik „kvalitásos alkotásokat hoznak létre, melyek méltó módon idézik és őrzik Barcsay Jenő szellemiségét, alkotói következetességét és a művészet iránt érzett alázatát.” – olvasható a rövid ismertető a kiállításhoz tartozó katalógus előszavában. A díjat 35 év alatti, az egyetemet már elvégzett alkotók nyerhetik el. A pályázatra beérkező pályaműveket Aknay János, Bereznai Péter, Baksai József képzőművészek, valamint Kónya Ferenc és Feledy Balázs kuratóriumi tagok bírálták el.
Gratulálok a Barcsay-díj elnyeréséhez. Milyen volt a megnyitó és a díjátadó?
Már az első perctől kezdve érezhető volt a kellemes és szívélyes fogadtatás a kiállítást szervezők és a bizottság részéről. Örömömre, személyesen is megismerhettem a kuratórium néhány tagját, köztük Feledy Balázs művészeti írót. Az ő szakmai értékelése a megnyitón annyira lekötött, hogy elveszítettem az időérzékemet. Sok pozitív gondolatban, vitalitásban volt részem. Hálás vagyok mindenért!
Mely műve / művei kerültek díjazásra? Mesélne ezek megszületéséről és az alkotói folyamatról?
Itt a portfólió tartalma került díjazásra, nem kimondottan néhány munka. A kiállítás szervezése Sipos Tünde művészettörténész együttműködésével történt, akivel közösen megegyezve dönthettük el, mely munkáink legyenek kiállítva. Ez a megtisztelő kiállítás számomra lehetőséget adott, hogy bemutassam az elmúlt időszakom anyagkisérletét. Kiállításra kerültek olyan képek, ahol még szintetikus anyagokkal dolgozom (akril, ragasztó) és olyan képek is, ahol a természetes anyag (pigmentek, sár, természetes kötőanyag, olaj) dominál. A Dinnye evés című festmény egy Kis-Duna menti erdőben született. Ott indult el bennem a dilemma, hogy szükségem van-e fotóra a figurák megfestésénél, vagy miért is festek a természetben műanyag akrillal, mikor a kettő együtt disszonáns. Végül a Körike megtanított csibéket forrázni című képnél határoztam el, hogy részben szükségem lesz a fotográfiákra is, hogy az emberi alakot minél pontosabban tudjam ábrázolni. Az ezt követő kísérletező időszak eredményei kerültek ki a kiállításon, a Josephin Kaiser, Anyu eteti a kiskacsákat, Bőségben a szeretet, Gaz, Hallod, amit látsz? című projektből. A legfontosabb, hogy a festményeim nagyobb részben kint a természetben, az udvarban szülessenek meg, ne a négy fal között.
Miért vonzó az Ön számára a természeti elemek (pl. a sár) festményeibe való építése?
Az én művészetemben az autentikus „anyagoktól” válik hitelesebbé a téma. Amivel együtt élek, együtt dolgozom: a család, az eredet, a csallóközi táj. Sokszor ábrázolom a családtagjaim hétköznapi élettereit olyan szituációkban, amelyekhez személyes élmények is fűznek. A festményeimen hangsúlyos szerepet kap az ember és a természet örökös, elválaszthatatlan viszonya.
Mi lenne az a három szó, ami leginkább leírja azt a (művészeti) korszakot, amiben az alkotásai megszülettek?
gyökér, föld, család
Mit gondol, művei mely aspektusból hordozzák Barcsay Jenő szellemiségét?
Barcsay Jenő, a művész, többször utalt arra, hogy a Szentendréhez való ragaszkodása, a táj, az ottani természeti és városmotívum kínálta a legtöbb lehetőséget ahhoz a szisztematikus, fokozatosan felépülő festői munkához, amely életművének a lényege. Ehhez hasonló ragaszkodást és inspirációt én a Felvidéken létező csallóközi tájban, természeti részletekben látom és érzem. Tér és a forma következetes kutatása jellemző mindkettőnk alkotási folyamatára. A murális és monumentális falak is egy közös nevezőt jelentenek munkásságunkban.
A díjazottak kapcsán, hogy ítélte meg, mi jellemzi ezt a fiatal közösséget?
Végeredményben egy sokszínű válogatás vonul fel előttünk a díjat elnyert alkotók munkái által. Szabó Franciska festőművész historikus témákat és technikákat elemez. Krizbai Gergely képzőművész rajzos és szimbolikus formavilága jellemzi nem csak képzőművészetét, de grafikai terveit is. Gergely minimalista, de a vizuális kommunikáció formanyelvén mindent „elmondó” logóiból, pontosabban az általa megtervezett több száz monogramból, én magam is bemutattam néhányat a kilencedikes tanítványaimnak inspirációként. Ezek a munkák segítik megértetni a jó logó lényegét.
Ön is tanít. Mi a véleménye mennyire fontos, hogy egy művész intézményes képzést is kapjon?
Az intézményes képzés a kortárs művészeti felfogáshoz a gyorsabban és könnyebben vezető út. Mivel pedagógiát végeztem és nem a klasszikus értelemben vett művészeti egyetemet, sokáig foglalkoztatott ennek a hiánya, de mára azt gondolom: mindenki tegye a dolgát, olyan szinten és olyan mértékben, amire képes és amit mindenek felett őszintének érez.
Az interjút készítette : Balla Rita
Fotó: Kovács Csonga Anikó
