Milyen úton jár a MAMSzE?

Négyéves mandátumának második évét kezdte meg 2023-ban a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének elnöki posztján Kovács Csonga Anikó. Elődje, az elismert Kopócs Tibor festőművész, illetve a korábbi vezetőség a bölcsességet, a kijelölt és követendő értékrendszert, illetve szellemiséget, a kapcsolati tőkét és a képzőművészetben való jártasság jelentőségének hangsúlyozását hagyta örökül az új vezetőnek. 

A megújított egyesület számos csoportos és egyéni kiállítást valósított meg az elmúlt évben, és hasonló tervekkel vágtak neki ennek az évnek is. Pomothy László több mint tíz éve akvarellistaként erősíti a MAMSzE munkáját, és az új elnök megválasztásakor lett az egyesület vezetőségi tagja. Az átalakulóban lévő egyesületről és kihívásairól kérdeztük.

Az új vezetőség egyik aktív tagjaként mit tapasztalt, mi a legnagyobb különbség a régi és az új MAMSzE között?

Korábban tagként vettem részt az egyesület életében, de most, hogy vezetőségi tag vagyok, jobban belelátok folyó ügyeinkbe, jelenünkbe.

A legfőbb különbség, hogy fiatal lett a vezetője. Nem terhelik a múlt ügyei, jobban érti a korunk technológiáiból adódó lehetőségeket, illetve reagálni tud ezekre a kihívásokra.

Az új elnök vezetésével sok olyan dolog vált valóra az elmúlt egy évben, ami eddig hiányzott. Lett aktív Facebook-oldala az egyesületnek, a weboldal is átalakulni látszik, és sikerült két katalógust is kiadni csaknem 500 példányban. Emellett Kopócs Tibor hagyományát is folytatták, és 2022-ben erdélyi képzőművészekkel „paroláztak” a MAMSzE művészei. Véleménye szerint miben kellene még fejlődnie az egyesületnek és az új vezetőségnek?

Nagyon sokat kell még azon dolgoznunk, hogy bekerüljünk a köztudatba. Ennek három szintje van, de a legfontosabb az országos szint, hogy Pozsonytól Királyhelmecig ismerjenek minket és a működésünket. Emellett jobban kellene integrálódnunk a mai szlovák művészeti életbe és intézményrendszerbe. Fel kell tennünk a kérdést, vajon tud-e rólunk a szlovák közszolgálati tévécsatorna kultúrával foglalkozó rovatvezetője, vagy az ország bármelyik képzőművészeti egyetemének rektora? A Csemadokkal sincs olyan szoros együttműködésünk, mint amilyenre szükség lenne. De ide tartozik a volt tagságunkkal való megújult kommunikáció is.

A személyi változások talán új távlatokat is nyithatnának azok irányába, akik a múltban személyes okok miatt hagyták el sorainkat.

A következő szint a magyarországi képzőművészet intézményrendszere. Mielőbb be kell mutatkoznunk Budapesten, Szentendrén vagy Debrecenben, és jó kapcsolatokra kellene törekednünk az anyaország képzőművészettel foglalkozó intézményeinek a vezetőivel, de a Magyar Művészeti Akadémiával mindenképpen.  Az utolsó, de nagyon fontos szint, Komárom városa. Ebben a városban van a galériánk, ez a város sokat adhat nekünk, ha megtaláljuk az együttműködésünk optimális módját.

Mi lehetünk a város egyik kulturális ékköve, mint ahogy a város lehet számunkra az a forrás, amely nélkül nem tudnánk hatékonyan létezni. Ez a szimbiózis kölcsönösen előnyös lehet, és az együttműködés már létezik a város és köztünk, de még magasabb szintre emelhetnénk.
Ha három jelzővel kellene összefoglalni a jelenlegi működést, melyek lennének azok?

Dinamikus, célirányos, korszerű. Mindhárom közül ebben az utolsóban vagyok a legbiztosabb.

Hogy látja az egyesület jövőjét?

Fejlődünk és ezért biztos vagyok abban, hogy jövőnk is van. Kitartóan kell dolgoznunk és az eredmények automatikusan megmutatkoznak.

Olyan még nem volt, hogy a munkának hosszú távon ne legyen gyümölcse. Így lesz ez a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületével is.

Ön mivel járul hozzá az egyesület aktív tevékenységéhez?

Én egy kicsit „kakukktojás” vagyok a vezetőségben, mert egy tag kivételével, nekem van olyan menedzseri tapasztalatom, amivel a művészek általában nem rendelkeznek.

A tagok általában úgy tekintek az egyesületünkre, mint egy intézményre, egy kicsit úgy is, mint egy gazdasági alapsejtre, amelynek mindig lesznek menedzseri szemlélettel megoldható gondjai.

Talán ezen a területen tudok a legtöbbet hozzátenni a közös ügyhöz.

Forrás: MA7.sk, Balla Rita