A 2014 derekán megújult társaság – a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesület – tevékenységének célja a szlovákiai magyar képzőművészet szellemi eredményeinek megőrzése, a művészet a kultúra megújítása, s létrehozni egy olyan szuverén civil szervezetet melynek kétségbevonhatatlan értéke van a közvélemény előtt. Az egyesület tagsága fontos feladatának tartja a független társadalmi szerepvállalást, a közösségépítést a határon túli magyar művészekkel, művészeti közösségekkel, valamint a civil szervezetekkel való együttműködést. Ennek első állomása 2015-ben a vajdasági és a felvidéki magyar képzőművészek cserekiállítása volt. A szlovákiai magyar képzőművészek Zentán- Szabadkán mutatkoztak be, ezt követően már 2016-ban Dunaszerdahelyen- Pozsonyban állítottak ki, majd Csáky Pál EU parlamenti képviselő meghívására a brüsszeli Európa Parlamentbe vitték el a felvidéki magyarság vizuális üzenetét. Tőkés László EU parlamenti képviselő úr invitálására az egyesület 28 tagja – festők, grafikusok, építészek és iparművészek – Nagyváradon mutatkozott be.

Az október 8-án nyílt kiállításon szerteágazó műfaji megjelenésükben nonfiguratív és figuratív teremtési folyamatokkal találkozhattunk, melyek határozott és árnyalt alkotói akaratban teljesedtek ki. A kiállító művészek a tér, az idő átjárhatóságát, a tértől és időtől történő elvonatkoztatást emelték ki, s az emberi kötődések szépségét, annak mulandóságát feszegették.

Egyéni kézjegyet őrző néhol játékos, vibráló könnyedségű, máshol filozofikus művek voltak láthatóak a tárlaton. A konkrét jel, és a jel megjelenítésmódok szenvedélyes gesztusainak változatait mutatták meg a vásznakon. Múltat idéző, de nem múltba révedő alkotásaik a jelenkor eszköztárával újragondolt víziók. Szimbolikus figuráik lírai tartalmakat, és az állandóságot hordozzák a változó idődimenziókban. Letűnt világokat, a múlt hagyatékát idézték meg, melyek mégis a mához szólnak, szellemi átjárót bontva a múltól a jövőbe.

„Nem az a fontos, hogy meddig élünk, Hogy meddig lobog vérünk […], Hanem az, hogy volt egy napunk, Amiért érdemes volt élni.” – Ady Endre

A felvidéki művészek is a tenni akarás lobogását vittek el Váradra. Fő kívánalmuk a kiállítás létrejöttekor, hogy idő-kaput nyissanak a felvidéki alkotók és a partiumi befogadó nézők között.