A kocka – árnyéka – el van vetve, egykori magnemesítőben rendezte be tárlatát Ferdics Béla
Hogyan köszönnek vissza az emlékek cserepei egy elhagyott magnemesítő étkezőjében? Mitől lesz érdekesebb egy árnyék, mint a tárgy, amelyre a fény esik? Hogyan lehet teljes egy látszólag hiányos, mértanilag mégis tökéletes kocka? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is választ kaphat az, aki pénteken délután 2 és este 6 között megtekinti Ferdics Béla képzőművész installációját a nyárasdi fémgyűjtő telepen álló épület alagsorában.
A falu végén, a Vasút utcában található telephely nem ismeretlen a művész előtt, 2011-ben már szervezett itt workshopot, az egyik akkor készül telem, Dózsa György trónja az Átjárások installációban is szerepel. Most mégis merőben új közegben rendezhette be a kiállítást, hiszen a telephelyen álló egykori magnemesítő állomás évtizedekkel ezelőtt ebédlőként és konyhaként használt alagsori termeiben ismerkedhetünk meg a fény és árnyék játékával. „Olyan helyszínt képzeltem el a munkáimnak, amely teljesen naturalista. Ezek a csupasz falak egy volt rendszer lenyomatát képezik” – mutat körbe a tégláig bontott falakon és sűrű pókhálóval teleszőtt sarkokon Ferdics Béla. Árnyékjáték fogadja a nézőt az alagsorba érve, a kiállított térobjektumot a lemenő nap üvegtéglákon át beszűrődő fénye világítja majd meg. A kifüggesztett képeken pedig látható, hogy más közegben hogyan mutat az organikus elem árnyéka. A nagyteremben elhelyezett üvegobjektumok egy 10 x 10 cm-s kocka által vetett árnyékot örökítenek meg.
„A négyzet egy nagyon egyszerű forma és konstrukció, amely a kultúrtörténetben is sok helyen előfordul, így a négyzet és abból kiindulva a kocka lett az alap, amivel dolgoztam a téli kiállításra.
A különböző időszakokban vetített árnyékot lefotóztam és ezek a formák adták az objektumok alapját. Az üveglemezre ragasztott, csiszolt üveglapok úgy festenek, mintha az árnyék belső szerkezetét rajzolnák ki” – beszélt a tárlat darabjairól a művész. Az installáció meghatározó eleme váratlanul az ódon padlón is visszaköszön, az egykori étkezdében ugyanekkora csempékkel rakták ki a padlót.
A tükörcserepekkel helyettesített csempedarabok a múltba repítik a nézelődőt. „Ez visszaidézése annak a miliőnek, amelyben itt éltek az emberek. A tükör visszatükrözi a múltat, és egyfajta rávezetőként szolgál az üvegmunkákhoz” – folytatta Ferdics Béla, aki kőfaragást tanult a pozsonyi Iparművészeti Szakközépiskolában, majd a Képzőművészeti Főiskola üvegszakán tanult. Az iskolai élmények, és az azóta szerzett tapasztalat is visszaköszön a tárlaton, de mint mondta, nem szeretné, hogy az egója domináljon, ezért olyan installációkra fókuszál, amelyekben valamilyen témákat dolgoz fel.
Az árnyék önállósulása a tarlón, és annak leképezése, a négyzetre vetülő fény játéka a sötét erdőben, a fénycsalogató ékek az akcióművészet elemeiként jelennek meg a kiállításon, amely – különösen a művész személyes tárlatvezetésének köszönhetően számos formának új értelmet ad. Legyen szó akár hiányos, mégis tökéletes mértani elemekről, avítt faládákról, vagy az üvegbe mártott árnyékokról. Az Átjárások installáció péntek délután, illetve előzetes egyeztetés alapján a jövő héten is megtekinthető Nyárasdon a Vasút utca 14-es szám alatt, valamint a közösségi portálon.
Forrás: Újszó.com