A VIDEOTON gyár emlékezeti tere – kutatási beszámoló a projekt előkészítő szakaszáról
Dr. Balla Rita „A VIDEOTON gyár a kollektív emlékezetben – dolgozói élettörténetek (Székesfehérvár, 1955–1989)” című kutatási terve 2025-ben elnyerte a Deák Dénes ösztöndíj különdíját. A projekt célja, hogy alulnézeti, narratív megközelítésben járuljon hozzá Székesfehérvár ipari és társadalomtörténetének feltárásához, különös tekintettel a VIDEOTON gyár egykori dolgozóinak személyes emlékezeteire és munkához kötődő tapasztalataira.
A kutatás abból az alapvetésből indul ki, hogy a szocialista iparvállalatok története nem kizárólag intézményi, gazdasági vagy politikai szempontból ragadható meg. Legalább ilyen fontos kérdés, hogy miként élnek tovább ezek az intézmények az egykori dolgozók emlékezetében, hogyan formálták identitásukat, mindennapi életüket és a városhoz való viszonyukat. A VIDEOTON gyár Székesfehérvár egyik legmeghatározóbb ipari szereplőjeként nemcsak munkahelyként, hanem közösségi térként és identitásképző helyként is működött, amelynek emlékezeti lenyomatai máig jelen vannak a helyi kollektív emlékezetben.
A kutatás előkészítő szakasza: terepszemle és kontextusteremtés
A projekt megvalósítása során – időbeli és gyakorlati korlátok miatt – eddig kizárólag a kutatás kezdeti, előkészítő fázisa tudott megvalósulni. Ez a szakasz elsősorban terepszemléből, valamint a kutatási keretek pontosításából állt. A terepszemle során a kutatás fókuszában álló fizikai és szimbolikus terek feltérképezése történt meg: a VIDEOTON gyár egykori és jelenlegi környezete, a városszövetben elfoglalt helye, valamint azok az útvonalak és városi helyszínek kerültek a figyelem középpontjába, amelyek a dolgozók mindennapi munkába járásához és szabadidejéhez kapcsolódtak.
Ez a helyszíni bejárás nem adatgyűjtési céllal zajlott, hanem a későbbi kvalitatív kutatás megalapozását szolgálta. A terepszemle lehetőséget adott arra, hogy a kutatás ne csupán
elméleti síkon, hanem konkrét városi és térbeli összefüggésekben is értelmezhetővé váljon. A gyár környezetének vizsgálata rávilágított arra, hogy a VIDEOTON nem elszigetelt ipari
egységként működött, hanem szorosan összefonódott Székesfehérvár mindennapi életével, közlekedési hálózatával és társas tereivel.
Tudományos és módszertani előkészítés
A terepszemlével párhuzamosan megkezdődött a kutatás elméleti és szakirodalmi megalapozása is. A szocialista munkástörténet, az ipari örökségkutatás, valamint az emlékezettörténet és a vizuális antropológia releváns szakirodalmának áttekintése segített a kutatási kérdések pontosításában. A hangsúly azon volt, hogy a későbbi oral history interjúk ne elszigetelt elbeszélésekként, hanem társadalmi és történeti kontextusba ágyazva legyenek értelmezhetők.
A projekt eddigi szakasza egyértelműen azt mutatja, hogy a VIDEOTON gyár emlékezete ma is élő és jelentéssel bíró része Székesfehérvár kulturális és társadalmi terének. A terepszemle tapasztalatai megerősítették a kutatás relevanciáját, és rámutattak arra, hogy a gyár nem pusztán történeti objektum, hanem emlékezeti hely, amelyhez személyes történetek, érzelmek és identitások kapcsolódnak.
Bár a kutatás empirikus része – az interjúk elkészítése és elemzése – egy későbbi fázisra tolódott, az előkészítő szakasz szakmailag megalapozottnak tekinthető. A projekt hosszabb
távon lehetőséget teremt arra, hogy a VIDEOTON gyár dolgozóinak emlékei révén Székesfehérvár ipari múltja emberközpontú, árnyalt és többhangú módon váljon feldolgozhatóvá.
Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete
Fotók: Balla Rita
A kutatás Székesfehérvár Önkormányzata polgármesteri keretéből került támogatásra.
