Balla Rita nyitotta meg Hajnovics Márta kiállítását Rimaszombatban
Hajnovics Márta, képein a figuratív ábrázolási móddal minden esetben egy bizonyos típusú mozgás megjelenítésére törekszik a néző számára. A kiállított tizenhét olajfestményén táncmozdulatokat láthatunk a mozgáskultúránk széles műfajában: jóga, salsa, hip-hop, néptánc, de látunk balett- táncosokat és műkorcsolyázót is. Ez utóbbit a pekingi téli olimpiai játékok ihlette. A fotórealizmus műfaját követve az alkotási folyamat első fázisában legelőször az összkép születik meg Márta fejében. Ezután felkutatja azokat a táncosokat, akik az adott műfajban leginkább meg tudják jeleníteni a lefesteni kívánt karaktert. A fotókat Tomolya László készíti a modellekről, műtermi fények mellett. A táncosok ehhez hozzák a ruhát, a sminket, a hajat. A festő önvallomása szerint, ha a szakmájukban nem profi táncosok állnának modellt a fotóhoz, a festmény sem lenne ennyire jó, hisz ők adják a képi világ fő látványt. Márta a fotó alapján viszi fel a főalak mozgását a vászonra, a figurát, a mozdulatot, de folyamatosan él a festés közbeni alkotói szabadsággal, olykor eltekint az eredeti háttértől, beemel vagy elhagy emberi alakokat attól függően, ahogy a kompozíció kívánja. Nemcsak egy külső, a néző számára érzékletes mozgásról beszélünk itt, hanem egy másfajta – lélektani – belső mozgásról is, ami magában a művészben zajlik. Az a fajta mélyről jövő mozgás ez, ami összeköti a gondolatot az ecsettel. Márta sokszor hallgatja alkotás közben Szarka Tamás – Kézfogás című zenéjét, ami az összetartozás gondolatát folyamatosan erősíti benne is. Ez ihlette a néptáncosokat megjelenítő alkotásait, ahol a néptáncversenyeken részt vett ismerősök fotóiból válogatott. Előtérben a népviselet, a néphagyomány, a kézfogás és a népművészetben megjelenő mintázat.
Mind a művészetében, mind saját életében fő gondolatívének tekinti a kisebbség megmaradása iránti belső vágyát. Szerinte ez az egység úgy tud jól működni, ha zeneileg, kulturálisan és történelmileg tudunk hová kapcsolódni, és ezt a hozzáállást a következő generáció gondolkodásában is képesek vagyunk megszilárdítani. Mártától nem áll távol az ún. Trash Art képzőművészeti műfaj sem, azaz a Hulladék-művészet, ami
mára már főleg a technológia termelte hulladékból megalkotott műalkotást jelenti. Márta ellenpontozásként használja ezt a nézetet saját művészetében. Ez a számtalan műanyagból készült tárgy, ami körülvesz minket, felületessé is tesz bennünket – vallja a művész. Fókuszálnunk kell az igazi értékekre, vissza kell nyúlni a gyökerekhez, mindegy, hogy ez latin tánc vagy néptánc, de igazán akkor fogunk tudni előrelépni és megmenteni saját magunkat, ha egy messzibb távlatból tudjuk szemlélni az idáig vezető utunkat. Honnan is jöttünk, mi a gyökerünk. Gyökereinkre úgy lehet újból rátalálni, ha a kultúránkban fellelhető, mélyről jövő, rejtett értékeket újra megtaláljuk magunk körül.
Hajnovics Márta, helyi művészt, sokan pedagógusként ismerhették eddig, mindeközben már hosszú ideje fest rimaszombati műtermében. Mostani kiállítása egy hosszabb alkotói folyamat eredménye.
Láthattuk, hogy a változatosság dinamikája erősen jelen van megragadott alakjaiban, és a sík ábrázolással legalább olyan tartalmi mélységekig lehet eljutni, mint a térben letáncolt mozdulatsorral. A festményeken megfigyelhető cselekmény mindig visszajut a mozdulat egyes fázisaihoz. Széleskörű, mély és sokféle kifejezést hordoznak az alkotások és a mozgáskultúra eltérő műfajait és fázisait ábrázolják.
A kiállítás 2023. május 26-og látogatható.
Balla Rita design-, és művészetelemző
Fotók: Tomolya László
