Konfrontálódó női szerepek – Kovács Csonga Anikó Kiállítása
Kovács Csonga Anikó nyitott műtermében jártunk
Kovács Csonga Anikó (1987, Szentmihályfa) grafikus, konceptuális művész 2023. szeptember 16-án, hároméves alkotói szünet után saját műtermében jelentkezett önálló kiállítással.
A Szabó Bodó Renáta kurátorral közösen megvalósított nyitott műterem a Konfrontációk című projektjének nyitóeseménye volt, mely a művész első olyan kiállítása, ahol az anyaságról szóló műveit csoportosan mutatta be, és 2018-as visszavonulása óta az első egyéni kiállítása is. Az eseménnyel tehát alkotói tevékenységének új szakaszát nyitotta meg, mely az előző évekhez képest mind anyaghasználatában, mind jelképrendszerében és térszemléletében más, de mégis összekapcsolható előző munkáival.
A Konfrontációk egy több évet felölelő projekt, mely a közép-kelet-európai művészettörténet egyre inkább előtérbe kerülő kutatási témáját, a női művészeket, az anyaság művészeti reprezentációját veszi górcső alá a tradíció és az emancipáció fogalmai mentén.
A feminista diskurzus begyűrűzése nagy szerepet játszott a nemek közötti egyenlőtlenségekről, kihívásokról, és az archetipikus nő változó szerepeiről szóló viták megnyitásában. Ugyanakkor ez a diskurzus felerősítette a különböző európai régiók sajátos női identitásai közötti eltéréseket, és rávilágított a nemek közötti különbségekre ezekben az országokban.
A katolikus-konzervatív országokban, mint amilyen Szlovákia is, a hősies, önfeláldozó nő (Mater Dolorosa)[1] mítoszának széleskörű reprezentációja volt tapasztalható, de a rendszerváltást követően a hangsúly az anyaság esszencialitására helyeződött át, amely ideológia szerint a női lét kiteljesedése az anyaságban lelhető fel, illetve az anya a heteroszexuális család pillére. Ez a mítosz egy patriarchális konstrukció, mely Kovács Csonga Anikóra és művészetére is hatást gyakorol, aki falun élő fiatal kétgyerekes anyaként, feleségként, háziasszonyként, dolgozó nőként olyan feladatköröket tölt be, melyek több irányból korlátozzák alkotói szabadságát, ő ezekre mégis inspirációként tekint.
A kiállított műtárgyak két szakaszban készültek, melyek a kísérleti grafika műfaján keresztül törekednek a női szerepek, az anyaság bemutatására. Régebbi, 2016-2018 között készült objektumainak szereplői, „nyersanyagai“ még gyermekei és terhessége voltak.
Az alkotói szünetet követően, 2021-ben folytatta sorozatát, melynek középpontjába immár saját magát állította: az egymással folyamatos konfliktusban álló, művészetében kiteljesedni vágyó nőt, vezetőt, és a családot, közösséget összetartó anyát.
Legújabb alkotásai ezen, önmegvalósításra tett kísérleteinek nehézségeit mesélik el. Az anonimitás helyett arcával és a helyi társadalmi szerepek felvállalásával fedi fel magát.
A sorozat műfajilag sokszínű alkotásait a művész által kiválasztott szimbólumkészlet is összeköti egymással, mely a hétköznapi, anyasággal kapcsolatos eszköztárból merít (cumi, vasaló, porszívó, textilpelenka). A klasszikus hordozók helyett a hétköznapokban is használt anyagok (tükör, fólia, plexiüveg, babatextil) felhasználásával, kombinálásával, rétegzésével kísérletezik, és olyan installációkat hoz létre, melyek sokrétű műolvasatoknak engednek teret.
Rövid videónkban Kovács Csonga Anikó munkásságának bemutatásán túl maga a művész mesél a nő-anya-művész szerepkörök sajátos megéléseiről.
[1] A Mária-kultusz már a 11. századtól jelen volt Magyarország területén. A Szűzanya, mint az ország patrónája, védelmezője évszázadokon keresztül fontos szerepet játszott az adott korszak ideológiai gondolkodásában, eszmei propagandájában. A nemzet túlélésének garanciájaként tekintettek rá. Amikor a férfiak háborúban harcoltak, felkelésekben vettek részt, vagy börtönben ültek, a nők viselték a család minden terhét. A haza fennmaradásáért küzdő nőt a keresztény Mater Dolorosa (Fájdalmas Anya) alakjához társították, aki osztozik Fia (a hazáért, szimbolikusan az egész országért harcoló férjek, apák és fiúk) szenvedésében, így válva Szűz Mária szekuláris megfelelőjévé.
Forrás: kontur-art.com, Szabó Bodó Renáta
