M. Kiss Márti és Bugyács Sándor közös kiállítása Dunaszerdahelyen
Növényidő címmel nyílt meg M. Kiss Márti és Bugyács Sándor képzőművészek közös kiállítása Dunaszerdahelyen, a Csallóközi Népművelési Központ galériájában.
Kiss hat hónapon keresztül járt ki a Kis-Duna-menti erdőkbe, ahol a szabadban készítette el festményeit a természet egy-egy, olykor alig észrevehető részletéről. E felnagyított részletek együttesen egy önálló rendszert, egy teljes erdőt alkotnak.
Bugyács képein egyértelműen az ember a kiemelkedő: többnyire önmagában áll, érzelmei az épített és természeti környezetet is uralják. Azonban ezeken a képeken is felfedezhető a természethez való kapcsolódás alapvető emberi igénye, míg Kiss munkái éppen egy ilyen kapcsolódási és terápiás kísérlet eredményei. Mindezt egy olyan térben találjuk, a dunaszerdahelyi székhelyű Csallóközi Népművelési Központ galériájában, amely a város azon kevés, köz számára is nyitott belső udvarában található, ahol még helyet kap a természet.
A kiállítást megelőző munkafolyamatokról M. Kiss Mártit kérdeztük.
Mi adta a motivációt ahhoz, hogy hónapokon keresztül jártál ki festeni az erdőbe?
Szerettem ezt az időszakot, mert nem igazán van olyan nap, amikor a természet látványa ne motiválna, vagy ne figyelnék fel apró, apróbb vagy óriási természeti valóságokra. Sokszor hunyorítva figyelek, mert a színek és azok összemosódása is felettébb izgalmas tényező számomra. Maga a tevékenység – kijárni, megkeresni, megfigyelni, lefesteni – kicsit sem esett nehezemre, sőt várom a mihamarabbi folytatást. Ilyenkor a téma, ami hatással van rám, spontán papírra kerülhet.
Milyen érzés volt kültéren festeni, összehasonlítva a műtermi munkával?
Feltöltő érzés volt. Valójában kint lenni mindig az. Úgy érzem, hogy ezzel a sorozattal visszanyertem azon érdeklődésemet, amikor időjárástól függetlenül kijártam látni, figyelni, megfogni, ábrázolni a természetet. Például A kukoricás c. képem 4m x 2m, ami 2014-ben Csallóköz földjein készült. Meg hát, a műhelyemben nem tud elragadni egy fehér nyárfa látványa… Ez a modell bámulatos formavilággal és színekkel rendelkezik, és az, hogy a természetben ezt meg is lehet érinteni, csak fokozni tudja az érzést és az autentikusságot.
A kiállítást Bugyács Sándor festővel és grafikussal közösen csináltátok. Miért rá esett a választásod?
Bugyács Sándor egy lelkes művész, aki nem adja fel. Ösztönösen, mindenféle számítások nélkül teszi azt, amit úgy érzi, tennie kell. Szimpatikus! Két éve történt, amikor az Aranykert című szimpóziumon a festményei mellett feltűntek tus-, grafit- és szénrajzai. Elárulta, hogy majdnem minden nap skiccel. Ezek a rajzok energikusak voltak, szabadok és egyediek. Később otthon bemutatta a több mint 1500 rajzból álló munkásságát. Ez a mennyiség és minőség határozottan figyelmet érdemel. Örülök, hogy a Növényidő című kiállítással megadhatjuk ezt a figyelmet.
Forrás: dunszt.sk
Kiemelt kép: részlet a Növényidő című kiállításból, fotó: dunszt.sk