Rajzszíntér – Drabik Tamás szobrászművész és Kecső Endre festőművész közös kiállítása a Limes Galériában

Május 26-án nyílik a szobrász-festő páros közös kiállítása a Limes Galériában 18 órai kezdettel. A két magyarországi alkotó a Katonatemplom teréhez célzottan készítette helyspecifikus alkotásait, melyek első ízben kerülnek bemutatásra a péntek esti kiállításmegnyitón.

„A rajz talán a legyorsabb eszköz a saját vízióim rögzítésére” – hangzik el a fiatal szobrász, Drabik Tamás gondolata, aki 2018-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Több ízben állított ki Budapesten, Hódmezővásárhelyen és Szolnokon is.

A mostani közös kiállításukon megjelenő grafit rajzok során elengedhetetlen az ego kiemelése és elengedése. Ennek eredményeképp „elmosódik a határ a saját rajzi vagy formaképzési eszközökben, így az alkotók saját magukat folyamatosan meghaladva alakítják ki az »egymás utánzását«, tehát önmagukat képzik a másik fél által.

Az ilyen módon kialakult rajzi és kompozíciós környezet nonverbális kommunikációt alakít ki a lehető legpragmatikusabb grafikai eszközök által.

A sajátnak tekintett rajz egy másik személyen keresztül épül, ezzel nemcsak a szemünk elött bomlik ki legbelsőbb víziónk, de a megfigyelése segít a mindig ismeretlen nyelv megértésében.” – hangzanak Drabik további gondolatai.

Kecső Endre, aki a Rajzszíntér másik kiállítója, még 2017-ben szerzett diplomát festő szakon, szintén a budapesti székhelyű Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A Szolnoki Képzőművészeti Társaság tagja, részt vett Verebes György kurzusán, ami nagy hatást gyakorolt festői karrierjére és festővé válására. Több egyéni és csoportos tárlaton is szerepeltek már képei, köztük Prágában, Szolnokon, Egerben, Budapesten. Kecső önmagáról és művészeti hitvallásáról így fogalmaz egyik interjújában:

A mitológiák egyetemesek. Én saját magamnak kezdtem el szimbolikus képeket gyártani. Kis idő elteltével kezdtem foglalkozni azzal, hogy visszafelé próbáljam magamra igazítani ezeket a történeteket, megtartva eredetiségüket, ahogy azok eredetileg meg lettek fogalmazva, ne pedig én találjam ki őket. Az állandóság és örökkévalóság az, amit szeretnék megjeleníteni. A dráma, a tragédia, a humor, a szellem mind azok a dolgok, amik öröktől fogva megjelennek, az alkotásaimon keresztül én ezeket fordítom át a mostani korunkra, az általunk tapasztaltra.”

A komáromi kiállítást Képiró Ágnes művészettörténész nyitja meg, aki Mátészalkán született, ma Szolnokon él, ahol a Damjanich János Múzeum művészettörténész-muzeológusaként tevékenykedik.

Egyetemi tanulmányait Szegeden és Budapesten végezte, majd az ELTE Történelemtudományi Doktori Iskolájában abszolvált. Kutatási területe az 1945 utáni magyar grafikatörténet, valamint a kortárs művészet – utóbbin belül kiemelten fókuszál a fiatal művészekre, valamint olyan tematikákra, mint a csendélet vagy az ipari táj a jelenkori művészetben.

„A magyarországi fiatal művészgeneráció átlagából kiemelkedő Kecső Endre festőművész és Drabik Tamás szobrászművész számos közös vonást rejt magában.

Amellett, hogy a való életben jóbarátok, mindketten a figurális művészet mellett kötelezték el magukat, alkotásaikban pedig ókori mitológiai témákat ültetnek át modern köntösbe. Emellett mindketten szenvedélyes rajzolók: időnként maratoni rajzoló hétvégéket tartanak a festőművész otthonául szolgáló Szolnoki Művésztelepen.

Az eszköz: ceruza. A hordozó: papír, nem is akármekkora: több négyzetmétert is felölel egy-egy közös munka. A technika pedig szigorúan rajz, nem pedig grafika. A végeredmény nem más, mint egy közös mű, mely egyazon papíron, egymást felváltva, kiegészítve, át- és belerajzolva készül – mindennek eddigi eredményét pedig első ízben Komáromban tekintheti meg a művészetszerető közönség.” – hangzik Képiró reflexiója a kiállítást illetően.