A galéria és az egyesület új vezetősége az eddig hiányzó, nemzetközi szinten átívelő kulturális kapcsolatok meglétére is fókuszál, ami egyre sürgetőbb igényként jelenik meg a fiatalabb egyesületi tagok részéről. S ez a mi szempontunkból sem elhanyagolható, nem elég ugyanis azt várni, hogy alkotóinkat a környező országok potenciális művészetpártoló közönsége magától megismeri, érdemesebb inkább elébe menni a dolgoknak, és lépéseket kezdeményezni a nemzetközi szakma felé.  Olyan nevek, mint Dolán György, Fecsó Szilárd, Kopócs Tibor, M. Kiss Márti, vagy az egyesület új tagja, Méry Beáta képzőművész sem maradhat ki a közép-európai térből, munkásságukat lehetőségeinkhez mérten támogatni kell az egyesület határon átívelő törekvései által.

A komáromi Katonatemplom galériájának első olyan vendége, aki hosszú távon is hozzá tud járulni ezekhez a nemzetközi ambíciókhoz Tanel Rander észt kurátor, galériamenedzser, szociológus, aki Európa-szerte kutatja azokat a városokat, amelyek egykor egybetartoztak, de a történelem folyamán elszakadtak egymástól.

Rander arra kíváncsi, hogy napjainkban milyen a kulturális kapcsolat a városok között, mennyire tudtak visszatalálni egymáshoz, szerveznek-e közös kiállításokat, kulturális programokat az egymástól függetlenül működő, de sokszor közös történelmű intézmények vezetői és tagjai.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, mi magyarok, hogy csak velünk bánt el csúnyán az élet, holott Európában vannak még olyan tájegységek és városok, amelyeket nagyhatalmú autokrata politikusok egy tollvonással szakítottak ketté. A szociológus missziója az észt–lett határvárosban, Valgában–Valkában végzett etnológiai kutatásokkal kezdődtek 2017-ben és 2018-ban. A városok neve összecseng, akár a két Komáromé. A szomszédos városok között mesterségesen húzták meg az észt–litván államhatárt. Bizonyítani ma már képtelenség, de állítólag egy brit politikus hüvelykujját a térképre helyezve jelentette ki, hogy rajzolják körbe az ujját, mert – szétszakítva ezzel az egykor egybetartozó várost – ez lesz az új államhatár. Hogy a legendának van-e valóságalapja, lényegtelen, hiszen mára az egy városból kettő lett, ami egyre több kortárs művésznek szolgál feldolgozandó témául. Az egyik legrégebbi, ezzel a témával foglalkozó zenei műalkotásban felváltva énekli egy nő és egy férfi ugyanazt a népdalt litván és észt nyelven – tudtuk meg a szociológustól a Limes Galériában tartott prezentációja során.

Tanel Rander Európában utazgatva saját tapasztalatain keresztül igyekszik megérteni a területileg elszakított városok jelenében meglévő kulturális összekapcsolódásokat. Kívülálló külföldiként vesz részt a helyi kulturális eseményeken, előre megszervezett találkozókon beszélget a helyi kultúrát alakító személyekkel, a város(ok) híres művészeivel, vagy csak egyszerűen a nem megtervezett, sorsszerű beszélgetéseknek köszönhetően csöppen bele a helyiek életébe. Figyel, kérdez és hallgat, majd egy nemzetközi konferencián számol be a látottakról. Rólunk is.

Projektjének hosszú távú célja, hogy összehozza a kortárs művészet képviselői közül azokat, akik kellő ambíciót és tettvágyat érezve, a lokális kulturális látókörükön túllépve kitekintenének a szomszédba is.