DOLÁN GYÖRGY

DOLÁN GYÖRGY

Nagymácséd, Szlovákia (1952. augusztus 23.)
dolan@centrum.sk +421 915 519 035

Dolán György a szlovákiai kortárs magyar képzőművészet jelentős alakja, multimediális művész, aki mögött immáron, több mint három évtizedes alkotói korszak áll. Még alig indult el festői pályája, 1983-ban – amikor lediplomázott a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola monumentális festő szakán –, két év múlva, 1985-ben, élete egyik meghatározó időszaka vette kezdetét; Líbiába költözött, ahol gyermekorvos felesége mellett meglehetősen szabad művészéletet élhetett, öt éven át. Afrika, a Szahara, az őskor, a perzsa kultúra óriási hatással volt a fiatal festőre. Líbia más szempontból is sok tanulsággal szolgált, műemlékeiben, múzeumaiban felvonult a történelem; az ősembertől a törzsi művészetekig, kultúrák halmozódtak egymásra; a berber, a görög, a római, a keresztény, az iszlám. Nem volt egy békés korszak az ott töltött idő, hiszen ottlétük második évében, 1986- ban, az USA és Líbia közötti feszültség következményeként, az USA bombázni kezdte Bengázit és Tripolit is. 2020 januárjában, a művésznek Átjárók címmel nyílt kiállítása a pozsonyi Magyar Intézetben. A kiállítás címe a doláni művészet egyik kulcsszavaként is felfogható. Dolán vérbeli posztmodern művész, aki időben és térben is átjárókat épít, saját vizuális logikája szerint merít a különböző kulturális forrásokból, stílusirányzatokból, a „radikális eklektika” (A. B. Oliva) híve, mely az olasz transzavantgárd alapeszméje volt. A líbiai évek lehetővé tették számára, hogy ne csak a könyveiből, az olvasmányaiból táplálkozzon, született „időutazóként” a múlt értékei között kutathasson, hanem új, megfogható matériákra is lelhessen, melyek képei szerves részeivé válhatnak. Ezekben, a művész által kazettáknak nevezett, pszeudo-múzeumi tárlókban a sivatagban talált nyílhegyek, dárdahegyek, kavicsok kulturális corpus delicti-ként kísérték a barlangfestészeti idézetekkel teli festett háttereket. Miközben a nyolcvanas években sok európai festő előszeretettel alkalmazta a plextollal kevert homokot, a gazdag fakturális hatások miatt, vagy, hogy a házfalak málladozó vakolataira, a városi graffitikre hajazzanak, addig Dolán kedvére válogathatott a sokszínű sivatagban, hogy a maga által gyűjtött homokkal beszórja festményeit, melyek nem a városi falakat, hanem az őskori képeket, a barlangok falait voltak hivatottak megidézni. Ezekből a festett hátterekből ered a doláni színvilág, Afrika napszínei, a sárgák árnyalatai, ma is domináns szerepet játszanak a hol széles gesztusokkal megfestett, máskor finom rétegekből felépített képeken. Ráadásul a művész jól ismerte Csontváry művészetét, hiszen diplomamunkáját is róla írta, s akkor Afrikában, a valóságban is megtapasztalhatta azokat a fény- és színviszonylatokat, melyek a Napút festőjét inspirálták. Dolán festészete érzéki, anyagszerető, expresszív és filozofikus. Kedvére válogat a kultúrtörténet és művészettörténet szimbólumaiból, s teremt mellé újakat. Újakat, mert a velünk élő történelem is foglalkoztatja, ahogy foglalkoztatta Líbiában is, hiszen miközben az őskori vadászok nyílhegyeit gyűjtötte, a feje fölött robotrepülők bombázták Miszrátát. Akarva-akaratlan egymásra vetítődött a múlt és a jelen, képein, installációiban, performanszaiban megjelentek a töltényhüvelyek, az olajos hordók is. „A jelen összeért bennem a múlttal. Éreztem a kultúra folyamatosságát!” – ahogy ő maga fogalmazott egyszer. De Dolán György a jövővel is parolázik. Néhány éve festményei egy részét láthatatlanná tette, oly módon, hogy ráapplikált egy hungarocell lemezt, melyen egy-egy kis felhasított résen át kilátszott a kép. A hungarocell négy-öt évtized múltán eltűnik, mert a levegőn lassan felbomlik. Ekkor válnak láthatóvá ezek a festmények, egy réteg elpusztul és megszületik valami új. Ez a dolgok alfa ómegája.

Nagy T. Katalin

FEKETE FOLTOK (a világ sakktábláján)

A művész egyik kiállításának fenti címe árulja el talán a legkifejezőbben munkásságának lényegét. Azt sejteti, hogy mindenben megtalálható az avers és a revers – a kétféle forma, melyek elválaszthatatlan egységet alkotnak. Fekete nélkül nem lenne fehér, külső nélkül belső, rossz nélkül jó, és folytathatnánk tovább. A világ bipolaritásáról, az energiák ellentétes fajtáiról szól, melyek egyensúlyban tartják egymást, és amelyeknek köszönhetően létezik a világ, az élet, az ember. A „vasfüggöny” lehullta után felmerült több – ma már tudjuk, felesleges – kérdés, vajon megtalálja-e a helyét a művészet az új, demokratikus, a megkötések, nyomás, tilalom és parancsok nélküli társadalomban, amelyben nem kötelező az ún. ideológiai (politikai) kérdések iránti elkötelezettség. Hogyan birkózik meg a szabadság feladatával, azzal, hogy önmaga legyen, a jót szolgálja anélkül, hogy szolga legyen. Talán féltünk, hogy minden mélyebb belső motivációt nélkülöző, csupán a legújabb és legaktuálisabb – „izmusokat” hajszoló – „foghíjas, lelketlen” művészet jön létre. Nem volt lehetőségünk eléggé tudatosítani, hogy a világ egy kiegyensúlyozott bipolaritáson nyugszik, amely mifelénk kibillent az egyensúlyából, és a „fekete foltok” felé sodródott el. Dolán György továbbra is folytatja a fekete foltok keresését, ugyanis az egyensúlyban a kilengéseknek olykor veszélyesen széles rezgésük van, amely a veszélyeztetettség állapotát jelezheti. Ezért teszik fel a művészek napjainkban is a költői kérdéseket: Kik vagyunk? Honnan jövünk? Merre tartunk? Minderről olykor mindnyájan elgondolkodunk. Ezek az alapkérdések a művészben nem csupán időnként merülnek fel, hiszen az emberi létről, annak lényegéről, a világ egzisztenciájáról s az ember és a világ kapcsolatáról szólnak, s az alkotó folyamat alappillérei. Minden művész – akár tudat alatt, akár tudatosan – műveiben keresi rájuk a választ, a képzőművészeti megformálás módja pedig a saját egyéni stílusuk és művészi gondolkodásuk mutatója. Dolán György alkotásaiban az emberi lét lényege és értelme körüli kérdéseket mindenfajta burkoltság, allegória nélkül, egyértelmű szimbolikával és időszerű képzőművészeti formával fogalmazza meg. Mai képzőművészeti megformálásukhoz kissé talán kerülő úton jutott el, a mezolit és neolit prehisztorikus kultúráinak megismerésén és az azon időkből származó műtárgyak szenvedélyes gyűjtésén keresztül. A talált tárgyakat belekomponálta az éppen készülő műveibe, a képekbe és objektumokba. Ezekhez a múltbeli utazásokhoz és az emberi munka legrégibb műtárgyainak megismeréséhez a többéves líbiai tartózkodás alatt jutott el. Az ország vidékein tett vándorlásai, valamint a Közel-Kelet térségeibe tett látogatásai során összegyűjtötte a pattintott kőkorszak emlékeit, különféle nyílhegyeket, pengéket, kaparóeszközöket és egyéb, az emberi fejlődés legrégebbi, prehisztorikus rétegéhez tartozó tárgyakat, ezáltal legalább részleteiben megismerte más kultúrák történelmét és nagyságát. Alkotására ösztönzőleg hatottak ezek az élmények, mert a múlt és a jelen kulturális összefüggései érzékelésének szellemében meghatározó irányt szabtak képzőművészeti érdeklődésének. A művész belsőleg értette meg a különböző kultúrák eltérő gyökereit, jellegzetességeiket és koegzisztenciájuk fontosságát. Amikor a 80-as évek második felében – posztmodern kifejezéssel szólva – kultúrnormáddá vált, gondolkodása inkább intuitív, valamiféle belső iránytű által vezetett volt, és nem is volt lehetősége egész terjedelmében tudatosítani, hogy hozzáállása a mai művészi gondolkodás posztmodern konceptusának felel meg. Mindenesetre művészetének eme korai szakasza és annak orientációja nagyon szilárd eszmei alapjává vált mostani arculatának. Életműve terjedelmes és sokrétű. A feldolgozott motívumok és témák újra és újra megjelennek a képekben, reliefekben, az objektumokban, installációkban és a performenszekben. A kifejező eszközök széles tárát beleszövi mindenbe, a színektől kezdve a téren, mozgáson, hangon, fényen, vízen keresztül egészen egyéb médiáig. A különböző elemek műtárgyba való applikációja és integrációja során kezdetektől fogva felhasználja az ellentétes találkozások összekötő erejét és szimbolikáját, némi dadaisztikus mellékízzel. A reális tárgyakat furcsa, nem szokványos pozíciókban helyezi el, hogy így is hangsúlyozza létezésük abszurditását, felhasználását és következményeit. Dolán György térinstallációiban az idézetek és jelzők különböző fajtáival dolgozik. A prehisztorikus kultúrák elemeit kontextusba helyezi a ma emberének műalkotásaival – annak civilizációs jeleivel, mint amilyen pl. az újságpapírdarabokból összeállított kollázs, a jelen eseményeiről szóló dokumentumfilm vetítése prehisztorikus ikonográfiát ábrázoló képekre vagy objektumokra; olyan természetes anyagok használata, mint a homok; illetve más, emberek által létrehozott tárgyak: olajoshordók, töltények, szekrények, kiskocsik, motorolaj és egyebek alkalmazása. Minden installációjában bemérhető a távolság, amit az ember az első nyílhegy kifaragása óta napjainkig megtett. A művész által használt anyagok nem véletlenszerűek, értelmileg ugyanis utalnak az alkotás belső jelentésére. A homok először a képek, objektumok és installációk alkotóeleme volt. A homok lefixált felületébe nyomta vagy véste bele a prehisztorikus időkből származó talált tárgyak alakjait. A homok, amely összeköti a sivatagos területeket a kőolajlelőhelyekkel, az időbeli változások szimbólumává vált – nemcsak a természetben, hanem az ember értékítéletében végbemenő változások szimbólumává is. Dolán installációjában a homokhegy csúcsán töltény helyezkedik el. Egy másik alkotásán sumér, szemita, arab és más területekről származó archeológiai leletek motorolajjal leöntött lenyomatai találhatók. Másutt kék olajoshordók újságpapírból kivágott hírek másolataival vannak betakarva. A mai világ ikonjai – az atomrobbanófej, a motorolaj, a média – az alkotó művészi elképzelésének kritikus komponenseivé váltak. Dolán installációinak kontextusa egyértelmű szimbolikát követ, amely aktuális megtapasztalással, a mostani történéssel van alátámasztva. Az egyszerűbb prezentáció pedig fokozatosan és egyre erőteljesebben egy mozgással, fénnyel és hanggal kombinált szcenográfiai előadás felé irányul. A világban zajló aktuális történésekből összeállított dokumentumfelvételek kivetülnek a monumentális képre, amelyen barlang-festészetből ismert vadászmotívumok jelennek meg, és ezzel egy időben a behangosított színpadon megelevenedik a megtisztulás folyamatát szimbolizáló rituális tánc, amely a táncosok üvegakváriumban végbemenő alámerítésében éri el tetőpontját. A víz, a megtisztulás eszköze, amely lemossa a bűnt, itt mint a szimbólumok szimbóluma, mint különböző kulturális és vallási tradíciókat összekötő erő lép fel. A beépített szenzorok segítségével a nézők mozgására reagáló kép-objektum, vagy a táncosok részvételével kialakított élőkép, mind tulajdonképpen ennek a törekvésnek és iránynak a csúcspontjai. A múlt és a jelen szimbolikus kontextusának a kicsúcsosodása – az ember, aki saját léte érdekében nyílvesszővel vadászik a vadra, és az ember, aki a töltény (ugyanígy rakéta, vagy atomrobbanófej) szimbolikájával érvényesíti hatalmi érdekeit. Dolán György legutóbbi alkotásában (Eufória, 2006, installáció) a világ bipolaritása a sakktábla szimbolikus ellentétes mezőiben jelenik meg – a fekete és a fehér küzdelmeként. Az eddigi alkotások is bizonyítják, hogy Dolán György térben és összefüggésekben többsíkúan gondolkodik. Nemcsak új művek alkotják egy-egy bemutatkozás, valójában installáció anyagát, hanem régebbiek is új értelmezésben, összefüggésben. A sakkjátékot a viták intelligens megoldásának alapelveként is értelmezhetjük. Az installáció komponensei óva intenek a konfliktusos és destruktív erőkkel szemben és éberségre hívják fel a figyelmet: az F18 makettje, a képen található kereszt szimbólumára irányított töltény, a kőolajlelőhelyeket szimbolizáló reliefszerű homokobjektumba vésett iszlám jelek stb. Világos, kifejező ereje van a mészárszéken megkezdett sakkjátszmának az odakészített hentesbárddal, valamint a triptichon mélyen összegyűrt és megrepedezett sakktábláinak. A sakktábla egyes mezőiben hagyományos kulturális és vallási szimbólumok vannak elhelyezve – csillagok, keresztek, amelyek nevében gyűlölködések és vad indulatok éleződtek ki a múltban, de manapság is. Az összevissza szabdalt sakktábla egy időben az új gondolat kezdetét is jövendöli. A megrepedezett és megbontott felület enyhíti az ellentétet és a feszültséget és a viták intelligens megoldására ad reményt. Remélhetjük, hogy a világ a tolerancia és a megértés felé halad? Dolán György művészete kialakította saját képi ikonjait, amelyek tartalmilag megtöltik művészi küldetését: homok, motorolaj, töltények és lövedékek, sakktáblák – információs média, amelyek nemcsak a szimbólumokkal való ironizáló játékot jelentik, hanem ellenkezőleg, a művész ezt a formai repertoárt jelentésében a jelenkori világ valóságával köti össze.

Dolán György azon művészek közé tartozik, akik művészetét multimediálisnak nevezik. Nemcsak klasszikus képeket fest és szobrokat alkot, hanem objektumokkal, performenszekkel, multimediális előadásokkal és szcenográfiával is foglalkozik. A multimediális előadásai során nemcsak képzőművészeti elemeket és eljárásokat, hanem mozgás-, fény- és hangeffektusokat is felhasznál – fényképet, filmet, projekciót, táncot, zenét.

Eva Trojanová

TANULMÁNYOK

1977-1983 Pozsonyi Képzőművészeti Főiskola, monumentális festészet, mesterei: lvan Vychlopen, Ján Matejko, Eugénia Lehotská

SZERVEZETI TAGSÁG

2014 Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete
2009 Szlovákiai Magyar Képzőművészeti Társaságának elnöke
1993 Szlovák Képzőművészeti Unió
1990 Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága
1983-1993 Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége

MŰVÉSZETI DÍJAK, ÖSZTÖNDÍJAK

2004 A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága 2004. évi nívódíjasa
1998 Szlovák Képzőművészek Uniója Mikulás Galanda Alapítványának ösztöndíja
1998 Cité lnternationale des Arts, alkotói dí­j, Párizs
1996 Nagymácséd díszpolgára
1984 alkotói ösztöndíj a Szlovák Képzőművészeti Alaptól

FONTOSABB DÁTUMOK

2009 Szlovákiai Magyar Képzőművészeti Társaságának elnöke
1997 Lendva (SL) művésztelepein dolgozott
1996 munkásságá­ról a Duna Televízió filmet ké­szített
1995-1998 Nemzetközi Művészeti Szimpózium, Patfűrdő, főszervezője
1995- ben Kairóban és Port Sideban (Egyiptom), valamint az indiai Suratban alkotott, afrikai útjai határozzák meg színpalettáját és egyedi homoktechnikáját
1985-től rendszeresen szerepelt bel- és külföldi csoportos kiállítá­sokon, többek közt Líbiában, Egyiptom­ban, Hollandiában, lránban, Szlovéniá­ban, Franciaországban, Törökországban, Magyarországon és Németországban.
1985-1990 között Líbiában, majd lndiában élt és dolgozott, ahol el­sajátította egyedi homoktechnikáját
1980-1994 Társalapítója a nyárasdi gyermek festőszimpóziumnak
1979 Megrendezésre került el­ső egyéni tárlata

ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK

2023 „Átalakulások”, U-ART GALLERY, Besztercebánya
2020 „Átjárók”, Pozsonyi Magyar Intézet, Pozsony
2018 „Befejezetlen képek”, Limes Galéria, Komárom
2015 „Itt és most”, Nagymagyar
2015 „Dolán György képek 1985-2015”, Labirintus Galéria, Szenc
2013 „ASYMETRIA” (életmű-kiállítás), Nagyszombat
2013 „Dolán 60” (életmű-kiállítás), Komárom
2012 „Dolán 2012” Limes Galéria, Komárom
2010 Bandarabos-i V§rosi Galéria, a Teheráni Művészete és Tudományok Háza, Irán
2010 Avignon-i Városi Galéria, Franciaország
2006 Muraszombat, Szlovénia
2006 „Kicsi, nagy játékok”  M.Bazovsky Városi Galéria, Trencsén
2006 „Eufória”, Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, Pozsony
2005 „Jelek”, Magyar Kulturális Központ, Prága, Csehország
2004 „Espace Van Gogh”, Arles, Franciaország
2004 „Fekete foltok” (képek, objektumok, installációk, multimediális per formance) Kultúrközpont, Mosonmagyaróvár, Magyarország
2003 „Fekete foltok”  Limes Galéria, Komárom
2003 Art Ma Galéria, Dunaszerdahely
2001 Galéria U raka, Český Krumlov, Csehország
2000 Szlovák Kulturális Intézet, Budapest, Magyarország
2000 Cité Internationale des Arts, Párizs, Franciaország
1999 Napóleon Ház Galéria, Győr, Magyarország
1999 „Színek és leletek”, VM Art Galéria, Nyitra
1999 „Képek”, R. G., Český Krumlov (CS)
1998 „Festmények”, Cité lnternationale des Arts, Párizs
1997 „Homokban” Újpest Galéria Budapest, Magyarország
1997 Szlovák Kulturális Központ, Budapest
1997 Műcsarnok, Győr
1997 Bástya Galéria, Komárom
1996 Városi Művelődési Ház, Mosonmagyaróvár (kat.)
1996 Várgaléria, Sopron
1996 Művelődési Központ, Szenc
1996 Művelődési Ház, Nagymagyar
1996 Galérie Nova, Pozsony
1996 Galéria Polnobanka, Pozsony
1996 Drink ín Galéria Andy, Pozsony
1995 lncheba, Port Side (Egyiptom)
1995 Galerie Robert, Surat (India)
1995 Galerie Braunschweig (D)
1995 Galéria Nova, Pozsony
1994 Szlovák Nemzeti Múzeum, Pozsony
1994 Oravská g. U Florina, Dolny Kubín
1994 Madách Galéria, Pozsony
1994 Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely
1993 Galerie Putti, Groningen (Hollandia)
1993 Galeria de Gang, Delft, Galeria Putti, Gronningen, Hollandia
1993 Flesch Városi Művelődési Ház, Mosonmagyaróvár
1993 B a M G. , Pozsony
1992 Művészeti galéria, Hannover és Montabaur, Németország
1992 G. Polnobanka, Pozsony
1991 Galerie Montabaur (D)
1991 Galerie Homurg, Hamburg (D)
1989 Csehszlovákia Nagykövetsége, Tripoli (Líbia)
1988 Planetárium, Tripoli (Líbia)
1987 Tripoli, Camp Thosti, Misurata (Líbia)
1987 Csehszlovákia Nagykövetsége
1984 Városi Művelődési Ház, Szenc
1983 Művelődési Ház, Csallóközaranyos
1979, 1980 Városi Művelődési Ház, Szenc

ILLUSZTRÁCIÓK

2023 Fellinger K.: Bumeráng, AB-Art kiadó
2000 Bettes I.: Zodiákusok
1996 Böröndi L.: A másik part, Sopron, Patriot
1996 Bolemant L.: Üvegszálak, AB-Art kiadó
1996 Bettes I.: Hun bál, AB-Art, Bratislava
1994 Böröndi L.: A hallgatás színe, Sopron, Patriot
Balázs F. Attila: Meztelen lovagok, AB-Art kiadó

MUNKÁK KÖZGYŰJTEMÉNYBEN

G., Lendva (SL)
G. de Gang, Delf (NL)
G. Putti, Groningen (NL)
Galerie Volks-Bank, Montabaur (D)
KMG., Dunaszerdahely
Oravská g., Alsó Kubín (SZL)

BIBLIOGRÁFIA

Dolán György: Dolán, Art Danubius, 2007
Molnár L.:Megközelítés – Fiatal költők és képzőművészek antológiája, 1980
Varga E.: Irodalmi Szemle, 1982/4. (borító)
Keszeli F.:  A Hét, 1984. május 11.
Jancár 1.-Nagy K.-Novotny B.: Juraj DOLÁN (kat., tan., 1994)
Böröndi L.: A kiindulópont és a cél között, Árgus, 1995/1.
Győry A.: Tűz, homok, vízhiány, Tűznézés, 1994/3.
Hushegyi G.: leporello, tan., Flesch Károly VMK, Mosonmagyaróvár, én. (1996)
Melaj E.: út Indiába
A Hét, 1995. január 6.
Bettes I.: Életünk, 1997. szeptember