Nyolcvan év nagy súly, főképpen annak, aki – a föloldozást várva vagy az életmű mérlegre tevését? – szembe akar nézni önmagával. Akár így van, akár úgy, az ünnepi gesztus elkerülhetetlen. Elkerülhetetlen, hiszen nem akármilyen évtizedeket élt meg a felvidéki (szlovákiai) magyar piktúra jelese, Kopócs Tibor. Művészként is, ne feledkezzünk meg a színházaknál eltöltött évekről sem (díszlettervezés), és a közösséget mozgató, munkára, önbecsülésre sarkalló közemberként is. Ám most itt nem az életpálya, a felvidéki értelmiségi sors, a szolgálatban eltöltött évtizedek állomásairól és eredményeiről kell szólnunk – arra még nyilván lesz alkalom –, hanem a nyolcvanéves festőművész szellemi, szépészeti, önmegvalósító kalandjáról, amelyet művei méltón reprezentálnak.
A cikk IDE kattintva folytatódik.