2018. szeptember 11-én nyílt meg a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete (MAMSzE) és a salgótarjáni Balassi Bálint Asztaltársaság közös képzőművészeti tárlata Pozsonyban, PAROLA címmel. A két művészeti csoport együttműködésének harmadik állomása volt ez a kiállítás. Ezt megelőzően Révkomáromban és Salgótarjánban is bemutatták ezt a színpompás válogatást. A kiállítás a két civil szervezet baráti kézfogásaként jött létre – erre utal a cím is. Az alkotók között két művész is képviselte térségünket és a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesületet. Bugyács Sándor párkányi és Végh Éva dorogi művész alkotásai is gazdagították a tárlatot.
A kiállítás helyszíne a Pálffy-palota volt, amely a pozsonyi Óvárosban, a vár tövében található. A 17. századi épületet korszerűen felújították, napjainkban védett műemlék. Érdekessége, hogy Wolfgang Amadeus Mozart is koncertezett a palotában, pozsonyi látogatása idején. Jelenleg kulturális intézményként működik, ahol klasszikus zenei hangversenyeket, kiállításokat, nemzetközi konferenciákat rendeznek.
A MAMSzE, a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságát újjászervezve alakult meg, 2014-ben. Tagságát olyan művészek alkotják, akik fontosnak tartják a felvidéki magyar képzőművészeti kultúra hagyományainak ápolását és megőrzését. Kopócs Tibor révkomáromi festőművészt választották elnöknek. A salgótarjáni Balassi Bálint Asztaltársaság természetes jogutódja az 1930-as években tevékenykedő, hasonló nevű szervezetnek. Tagjai kiállításokon vesznek részt, kiadványokat gondoznak, feladatuknak tekintik a magyar kulturális örökség megőrzést, terjesztését.
A megnyitó ünnepség hangulatos zenei bevezetéssel indult. Peter Wurczer, az ifjú operaénekes két énekszámot adott elő. Mikuláš Schneider Trnavský dalát szlovákul énekelte, majd Kálmán Imre legnépszerűbb operettjéből – Marica grófnő – hangzott el részlet. A Hej, cigány kezdetű dallal, amelyet magyarul adott elő, igen nagy sikert aratott. Ezt követően az est házigazdája, Ľuboslav Moza művészettörténész, üdvözölte az ünneplő közösséget. Köszöntőt mondott dr. Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója. Örömét fejezte ki az alkotóművészek színekben és formai megoldásokban gazdag bemutatkozása láttán. Értelmezte a kiállítás címét, amely arra utal, hogy a művészek kézfogása hidakat alkot. Hangsúlyozta az egyetemes kapcsolatok fontosságát, mert a jövőt együtt kell megépíteni. A tárlat fővédnöke Csáky Pál volt, a Magyar Közösség Pártja európai parlamenti képviselője. Távollétében Peczár Károly – képviselői asszisztens – mondott köszöntőt. Ő kicsit más értelmezését adta a PAROLA címnek. A szimbolikus jelentésű kifejezés utalhat a művészek és a közönség kapcsolatára, kézfogására is. Az alkotások segítségével egy új világ tárulhat elénk. A kiállítást Miglinczi Éva, a kiállítás kurátora, nyitotta meg. Elmondta, hogy 38 művész 80 alkotását állították ki. A bemutatkozó alkotók között van építész, szobrász, festő, fotós, grafikus és iparművész. Eltérő témákat jelenítenek meg, eltérő stílusjegyekkel. Ennek ellenére azonos művészi nyelvet beszélnek, közös bennük a markáns természetszeretet. Erőteljes mondanivalójukat céltudatosan valósítják meg. Az alkotásokon megjelenik a múlt, a jelen és a jövő. Többségük a környező világot tükrözi vissza. Minden alkotás üzenetet hordoz, de ezt a nézőnek kell megfejtenie. Az ünnepi műsor egy hatásos, közismert nápolyi dallal fejeződött be. Peter Wurczer előadásában a Santa Lucia csendült fel.
A művészetet szokták néma költészetként is emlegetni. Kopócs Tibor beszélő művészetről ír. A kiállítás katalógusában idézi Dick Swaab agykutató gondolatait: „Egy festmény nem csupán festékből áll. Olyan alkotás, amelyben tetten érhető a művész agya, technikai tudása és érzelmei, és túl ezeken arra szolgál, hogy elmeséljen nekünk valamit, miközben a mi agyunkból is érzelmeket vált ki. A festékből így lesz szépség, így válthat ki belőlünk csodálatot vagy éppen megdöbbenést. A festéket a művész tölti meg élettel, az élmény pedig a befogadóval folytatott kommunikáció révén jön létre.”
A Pálffy palotában változatos anyagot tekinthettünk meg. Színpompás festményeket, fantáziadús építészeti terveket és szobrokat, változatos vonalvezetési technikákat bemutató grafikákat, ékszereket láthattunk. Kívánjuk, hogy a felvidéki kortárs magyar képzőművészeti kultúra sikeresen kapcsolódjék be Magyarország és a Kárpát-medence művészeti életének vérkeringésébe.
Írta: Szabó Lászlóné
Fotó: Szabó László