Nehéz szólni egy olyan tárlat bemutatásáról, ahol harmincnyolc kiállító művész alkotásait láthatjuk. Két civil szervezet baráti együttműködésének eredményeként jött létre e kiállítás, s bár a földrajzi távolságot országhatár is metszi a képi kifejezés készsége közel hozza az egy nyelvet beszélő alkotókat.
Különböző stíluseszközökkel, eltérő technikai tudással, néhol szélsőséges, máshol általános témaválasztással, de mindannyian érzékletes azonosító jegyek mentén közlik mondanivalójukat. Másfelől könnyű beszélni róluk, mert a képek árulkodnak alkotóikról. A művészek néhol szemérmesen rejtőzködnek, másutt merészen kitárulkoznak. Az elveszettség realizmusa, a hétköznapi történések felemelése, az idő játéka, a születéssel és a halállal terhes világmindenség, a gyerekkori élményvilág játékossága, a társadalomkritika mélysége, jelképek, lélek- szimbólumok közvetlen vagy közvetett élményei jelennek meg képeiken. A festők, és a grafikusok a mulandó időszerűség illúzióját valósággá merevítik, s ami szemmel nem érzékelhető, az lélekben bontakozik ki. A témák továbbgondolásának valósága és a magán mitológiák megteremtése aktívabb, vagy passzívabb megfogalmazásban kerül a vásznakra.
A néma költészet – a festők alkotásai – mellett a kiállításon megjelenő építészeti, iparművészeti és szobrászati műtárgy-együttes teszi teljessé a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete és a salgótarjáni Balassi Bálint Asztaltársaság bemutatkozását a pozsonyi kiállításon.
A két építészeti kollekció eltérő stílusjegyeket mutat. A organikus formavilág absztrahálása és a modern építészeti megfogalmazások ugyan eltérőek, ám az időtálló hangulat és a egyedi építészeti megközelítések méltóságot sugallnak. Munkáikba közös a természethez és az épített környezethez való markáns kapcsolódás és a környezettudatos gondolkodás.
Jelen kiállítás iparművészeti elemét az ékszerkirály – Faberge munkái ihlette ékszerkollekció. A geometrikus formák egyszerűségét az arany-ezüst gyöngyhasználat és a selyemszálak kompozícióba emelése teszi ünnepivé.
A szobrászati szekciót egyetlen művész képviseli, aki a figurális szobrászat jeles képviselője. A tárlaton kassai köztéri szobrának gipszmintája mellett másik, nagyméretű plasztikájának fotója is szerepel. Műveinek mondanivalójában gyakorta feltűnnek a kisebbségi lét és a magyar történelem sorskérdései.
A Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete és a Balassi Bálint Asztaltársaság művészeinek rendhagyó és figyelemre méltó alkotásaiban komoly alkotói szándékok és esztétikai lehetőségek lappanganak, de nem csak a művészi szándékok kötik össze a két civil szervezetet. Céltudatos közösségépítő szerepvállalásukkal környezetük múltidéző és jelenkori lelkiismeretei Ők. Hidat vernek a múlt – a jelen – és a jövő között.
Elhangzott 2018. szeptember 11-én, Pozsonyban. A Parola című kiállítás Miglinczi Éva nyitotta meg.
Fotó: Czafrangó Szilvia, Szabó László
Poézia je hovoriacim maliarstvom, maliarstvo nemou poéziou
Nie je ľahkou úlohou prehovoriť na vernisáži výstavy, na ktorej sa prezentuje tridsaťosem umelcov, ktorí svoje posolstvo sprostredkúvajú rozdielnymi prostriedkami štýlu, rozdielnou technickou zručnosťou, zvoliac si občas extravagantnú, inokedy všeobecnú tému, pričom sa všetci vyjadrujú názornými vizuálnymi znakmi. Obrazy sú výpoveďou o tvorcoch. Umelci sa občas cudne skrývajú, inokedy sa však odvážne odhaľujú. Realizmus beznádeje, pozdvihnutie každodenného diania do vyššej sféry, hra času, unierzum ťarchavé so zrodom a smrťou, hravosť sveta detských zážitkov, hĺbka kritiky spoločnosti, symboly – a medzi nimi aj symboly duše: to všetko sa zjavuje na obrazoch ako sprostredkovaný alebo bezprostredný zážitok. Ilúziu pominuteľnej aktuálnosti spevnia v tvare skutočnosti a čo je okom nebadateľné, to sa rozvinie v duši. Skutočnosť ďalšieho uvažovania o témach a vytváranie súkromných mitológií sa zjavuje na plátnach v aktívnejšej alebo pasívnejšej formulácii.
Úplnosť prezentácie Spolku maďarských výtvarných umelcov Slovenskej republiky (Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete) a Stolovej spoločnosti Bálinta Balassiho zo Salgótarján (Balassi Bálint Asztaltársaság) na súčasnej bratislavskej výstave zabezpečuje nemá poézia a kolekcia umeleckých predmetov z oblasti architektúry, umeleckého priemyslu a sochárstva.
Dve kolekcie z oblasti architektúry predstavujú rozdielne znaky štýlu. Abstrahovanie organického sveta foriem a formulácie modernej architektúry sú síce rozdielne, ale nálada vzdorujúca času a osobité staviteľské prístupy naznačujú dôstojnosť. V týchto prácach je spoločné markantné prepojenie s prírodou a vystavaným prostredím a environmentálne myslenie.
Na terajšej výstave je prítomný aj prvok z oblasti umeleckého priemyslu, menovite kolekcia šperkov inšpirovaná prácami kráľa klenotníkov Fabergeho. Zakomponovanie zlatých a strieborných perál a hodvábnych vlákien dodáva jednoduchosti geometrických foriem slávnostný charakter.
Sekciu figurálneho sochárstva zastupuje iba jeden umelec, znamenitý predstaviteľ figurálneho sochárstva. Okrem sádrového vzoru jeho košickej sochy umiestnenej na verejnom priestranstve je na výstave prítomná aj fotografia umelcovej rozmernej plastiky. Posolstvo jeho diel často zahŕňa v sebe aj osudové otázky menšinového bytia a maďarských dejín.
V nezvyklých a pozoruhodných dielach príslušníkov Spolku maďarských výtvarných umelcov Slovenskej republiky a Stolovej spoločnosti Bálinta Balassiho zo Salgótarjánu sú ukryté seriózne tvorcovské zámery a estetické možnosti, avšak tieto dve občianske združenia nespájajú iba umelecké zámery. Tým, že cieľavedome sa zapájajú do budovania komunity, sú svedomím svojho prostredia aj pri oživení minulosti, aj z pohľadu súčasnosti. Stavajú most, ktorý spája minulosť s prítomnosťou a budúcnosťou.
Fordította: G. Kovács László