Április 13-án Párkányban a Barta Gyula Galériában egy rendhagyó kiállítás megnyitására került sor. A párkányi születésű Balla Rita művészeti konzultáns, a Balart Gallery tulajdonosa ajánlatára a Párkányi Városi Művelődési Központ szervezésében Kovács Csonga Anikó ifjú művész mutatkozott be.
A fiatal dunaszerdahelyi születésű Kovács Csonga Anikó tanulmányait Pozsonyban, majd Besztercebányán végezte a művészeti akadémián, ahol propagációs grafika és szabad képzőművészet szakon végzett. 2016-tól tagja a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének (MAMSZE), 2004-től számos hazai és külföldi egyéni és kollektív kiállításon ismerkedhettek meg műveivel. A párkányi Barta Gyula Galériában hét különböző művét mutatja be, melyeken keresztül jelenkori felvidéki témákra reflektál, nagyon sajátos és egyedi stílusban.
A megjelenteket Balla Rita köszöntötte, köztük Huszár Lászlót, a kiállítás védnökét, valamint Kopócs Tibor képzőművészt, aki a kiállítást megnyitotta.
Kopócs Tibor, mint mondta, megtiszteltetésnek érzi a felkérést. A művésznő és művésztársa, Kiss Márti munkáját már ismeri egy 2017-es évi közös kiállításuk kapcsán. Örömmel nyugtázta, hogy az ifjú művészgeneráció a képzőművészet nyelvén szólítja meg a felvidéki magyarság lelkiismeretét, mintegy tükröt tartva elé. Bátor és lázító cselekedet ez, melyet komolyan kell vennünk. Erről a kiállításról nem a hagyományos élményekkel térünk haza. Az itt kiállított installációk gondolkozásra késztetik a mindennapok emberét ‒ mondta a bevezetőben. Külön felhívta a nézők figyelmét arra a számunkra szintén sokkoló installációra, mely az Utóhang címet kapta.
Mint a műhöz kapcsolt magyarázat is jelzi: „Az 1948-as rendelet értelmében a kitelepítésekkel egyidejűleg elkezdődött a magyarok lakta vidékek bizonyos részeinek elszlovákosítása. Az Utóhang című grafikai installáció olyan magyar lakosságú településeket mutat be, melyeket neves szlovák személyiségekről neveztek el, mint Štúrovo, Hurbanovo, Gabčíkovo, továbbá: Kolárovo, Palárikovo, Bernolákovo, Tešedíkovo, Sládkovičovo, Hanuliakovo.
Az alkotás célja, hogy felhívja a figyelmet a jelenleg is funkcionáló szlovákosított táblák létezésére, melyekkel naponta találkozunk, mégsem tudatosítjuk, hogy ezek az „emléktáblák” a kitelepítések és bizonyos tájegységek elszlovákosításának egyfajta „tárgyi utóhangjai” a kollektív büntetés történelmében”.
Hasonlóan a többi témakörhöz, a Felvidéki identitás, a Szlovenszko-Maďarszký címmel ellátott installációk is az eldeformált nemzettudatra, a sehova 
tartozási létre hívják fel a figyelmet. „A szemlélő szemben állva az alkotással, beazonosíthatja saját identitását, illetve válaszát az adott kérdésekre.”
A fiatal művésznő itt kiállított alkotásai szólnak, vagy inkább kiáltanak az itt élő emberek értékrendjének torzulásairól, a szociális hálózatok, emberi kapcsolatok valóságára is reflektálva. A Levegő című alkotásában a felfújt légballonokkal és a gázálarcokkal pedig szennyezett világunk jajkiáltásait tükrözi, gyermekeink védelmében.
Minden egyes témakörben önmagunkat látjuk, s mintegy tükörként tartja azokat elénk, a lelkiismeretünket is megszólítva. Kovács Csonga Anikó grafikái, installációi egy kísérletező, sokat gondolkodó és szenvedő lélek érzékenységéről vallanak.
