A MAMSzE, a Vajdasági Művelődési Intézet és a Kernstok Károly Művészeti Alapítvány 2015-ben Két határon túl címmel vajdasági, és felvidéki képzőművészek bemutatására vállalkozott. A projektben résztvevő vajdasági alkotókat/ tárlatukat Révkomáromban a Limes Galériában fogadta egyesületünk. Tagságunk műtárgyegyüttesét  Zentán és Szabadkán állították ki.

A Két határon túl című kiállítás-sorozat szervezésének kezdetekor még nem sejtettük, hogy a magyar határ szerbiai szakaszára határzárat építenek, a Magyarországot Szlovákiával összekötő esztergomi híd szlovákiai oldalán nagyméretű vasszerkezeteket helyeztek el, s mára a horvát-magyar határt is kerítéssel zárták le.

Most, amikor a nyelvi, vallási és kulturális sokféleséget hordozó hazáját elhagyó embertömeg elárasztja Európát, akkor  felértékelődik a felvidéki és vajdasági képzőművészek kiállítás- és programsorozata, mellyel szándékunk szerint a nemzeti összetartozás, az együvé tartozás érzését is erősítettük. A tárlatlátogató közönséget az adott alkotások kiállításakor nem csak az esztétikai vetületek megtekintését céloztuk meg, hanem a felvidéki és vajdasági helyszíneken felvonultatott művek kapcsolatát azzal a környezettel, amelyben létrejöttek, s ahol bemutatták. Tehát az alkotástól a befogadásig egyfajta kultúrszociológiai esemény, ami a kisebbségben élők szokásrendszerét, társadalmi érintkezési konstellációit vetítette rá aszabadka8 befogadó, hasonló problémák között élőkre. A kiállítás-sorozat megrendezésével alkalom nyílt a kárpát-medencei művészeti/kulturális tér megismerésére, fiatal képzőművészek bemutatására,  s a civil művészeti kapcsolatok erősítésére. A felvidéki grafikusok, festők, építészek, szobrászok, iparművészek csoportos kiállítása túlmutatott a globális integráció fejleményein, meghatározva a kisebbségi lét szellemi környezetének megértését, és tiszteletét. A rendezvénysorozat feltárt olyan nemzeti, nemzedéki, egyéni jelenségeket, melyeknek kulturális, művészeti jelentősége felül emelkedett a tömegkultúra jelenségein, betekintést enged a kultúra, a társadalom világában zajló folyamatokba.A szlovákiai magyar képzőművészetet reprezentáló Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete tagságának szabadkai tárlatán látható műtárgy-együttes  több művészeti irányzatba, illetve alkotói alapállásba sorolható. Különféle anyaghasználat és technikai jártasság, műfaji változatosság, tradicionális műformák, modernista műtárgy modifikáció jellemzi az egyesület tagjainak tevékenységét.

szabadka3A művészek egy csoportja a magyar kultúra, hitvilág, népművészet gyökereihez nyúlt vissza, melyek felvállaltan a magyar nemzettudatot erősítik, transzponálva azt a jelenkorba. Az allegorikus, misztikus témák gondolat- és érzésvilágához vonzódó művészek a magyar örökség elszánt védelmezői. Többen kultúrtörténeti múlt szimbólumrendszerét fogalmazták át. A gazdag jelképek mellett a konkrétumok, a helyzetekre utaló testes színek, az érzéseknek hangsúlyt adó gesztusok számos jelentést hordoztak a táblaképeken. Néhány alkotó ábrázolásmódjában csak a dekorativitásra törekedett, mások a naiv formalátású képek őszinteségét, tisztaságát és egyszerűségét eszményítették. Az egyéni szándékot, akaratot determináló, logikai bilincseket lerázó művek mellett klasszikus szobrászati attitűdöket ötvöző műformákat és puritán fatérformákba tömörített  absztrakciókat  is láthattunk a a szabadkai kiállításon.

A Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete karakteres építész-csoportjának néhány tagja egyrészt az organikus építészet gyökereiből merít, míg mások a 21. század ritmusát követve a kortárs építészeti kísérletekben keresik művészi útjukat.

A sajátos politikai klímában és kulturális kontaktusban élő felvidéki  képzőművészeti egyesület sokszínű műtárgy-együttese azt sugározza, hogy mindenképpen pozitívan látják közösségük jövőjét. Az egyesületet alkotó huszonhat tag a civil szervezet céljait új hittel és akarattal valósítja meg. Az elkövetkezendő években is az új partnerkapcsolatok kialakítására törekednek, a társadalmi információáramlást, a közösségfejlesztést, az innovációs folyamatok cseréjét szeretnék megvalósítani.

A vajdasági és a felvidéki  művészcsoport fontosnak tartotta a határainkon túli magyar művészek/művészet bemutatását, s alkotásaikon keresztül betekintést nyújtani arról a közegről, mely, ha nem is ismeretlen,  mindenesetre kevéssé ismert a két határon túl élők számára.

A 2015. október 19-én megnyílt Két határon túl – Preko dve granice – Cez dvoje hraníc felvidéki magyar képzőművészek a Vajdaságban kiállítás szabadkai megnyitóján köszöntőt mondott Maglai Jenő Szabadka polgármestere és Stubendek László Révkomárom polgármestere. Megjelent és ünnepi beszédet mondott Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke. A kiállítást megnyitotta Miglinczi Éva művészeti író, művészeti menedzser. Közreműködött Bakos Árpád és Miroslav Jovančić.

A programsorozat művészeti menedzsere Miglinczi Éva művészeti író. A két művészettörténész, Wehner Tibor és Szarka- Mándity Krisztina kurátorok mellett a szervezési, lebonyolítási feladatokban a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet megbízott igazgatója Gondi Martina, Mezei Erzsébet zentai grafikusművész, a MAMSzE kuratóriumának tagjai, Kopócs Tibor, Csémy Olivér, Litomericzky Nándor, a Kernstok Károly Művészeti Alapítvány képviseletében Virág Jenő, és a szabadkai ArtPorta Galéria fenntartója és Ágoston Pribilla Valéria vettek részt.

Miglinczi Éva

Támogatók

Szerencsejáték Service Nonprofit Kft.
Kernstok Károly Művészeti Alapítvány
Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete
Vajdasági Magyar Művelődési Intézet
Gerecse-Plusz Kft.
Nemzetstratégiai Kutatóintézet

 

Fotó: Miglinczi Éva és Nagy Tivadar