Bár ez a tudósítás személyes jelleget is hordozhat, hiszen magam is jó pár hazai magyar lapot szerkesztettem az utóbbi évtizedekben, s így van némi tapasztalatom az efféle munkálatokban – megpróbálok tárgyilagos lenni. Az Atelier művészeti folyóirat első számának megjelenése kapcsán az idén már huszadik évfolyamát nyitó médiumról ugyan nem állítható, hogy “országszerte ismert”, ez a két évtized mégis nagy teljesítmény.
A rendszerváltás után, az új politikai-társadalmi viszonyoknak köszönhetően egyre-másra jelentek meg mifelénk is lapok, ám csaknem két évtizeden át, esetünkben – a negyedévenkénti ritmust betartva – alig maradt talpon valamelyik. Az igazat megvallva: teljes áttekintésem nincs, ezért fogalmazok óvatosan. (Miközben olyan stratégiailag fontos (cseh)szlovákiai magyar kiadványok, mint pl. az Új Ifjúság, illetve a HÉT – mindkettő hetilap volt – megszűntek. És – ami ugyanilyen fájdalmas – a valamikori Kis Építő, majd Tücsök, az alsó tagozatos magyar gyerekek első lapocskája sincs már; a hiányukat pótolni igyekvő Kabócát (szerkesztője Kocsis Aranka),pedig csak ezer példányban tudja megjelentetni támogatója, amiért így is hálásak vagyunk neki.
Az Atelier azonban még mindig él, jó érzés kézbe venni és olvasgatni, mert külleme tetszetős, tartalma hasznos, és tükrözteti a hazai és más magyar vizuális alkotóművészek teljesítményeinek sokszínűségét.
A folyóiratot a komáromi székhelyű Atelier Társaság jelenteti meg, fő- és grafikai szerkesztője Kopócs Tibor festőművész. (A szövegeket Spátay Adrianna gondozza, külső munkatárs Lacza Tihamér és a győri Molnár György. Nyomdai előkészítés: Pálová Monika; a lapot a komáromi NEC ARTE Kft. nyomdavállalat gyártja 300 példányban.)
És most jöjjön írásom személyes jellege: ilyen szerkesztői és kiadói teljesítményre csak a Kopócs Tiborhoz hasonló alkatú szakemberek képesek, hiszen az ő sok éves grafikai szerkesztői tapasztalatai (az Új Ifjúságban kollégák voltunk), és képzőművészi sokoldalúsága (a Kis Építőt és a Tücsököt gyakran illusztrálta) mind megnyilvánulnak személyében. És: teherbírása, kitartása, állhatatossága is párját ritkítja. A mai viszonyok között pályázatok írása, és azok sikeressége is lényeges része a folyamatos megjelenésnek, továbbá a külső munkatársakkal és művészekkel tartott kapcsolattartás képessége…és sok minden más még.
Kopócs Tibor az idén betölti nyolcvanadik évét, s fontolgatja, hogy befejezi az Atelier szerkesztését. Ki lesz vajon, aki a helyébe lép? Ki vállalja majd a munka folytatását? Reméljük, akad ilyen felelősségtudó szakember tájainkon.
És most pillantsunk az ötven oldalas, színes és fekete-fehér oldalakra, melyeken a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete (MAMSzE) tagjainak fotóit, s egy-egy alkotásuk fényképét is láthatjuk, s egy nagy ívű írást a MAMSzE két tavalyi kiállítása kapcsán – (Felvidéki polifónia és Ünnepi többszólamúság). A tanulmányt Novotny Tihamér jegyzi.
Gondolatok a kortárs építészetről címmel Csémy Olivér építészmérnök értekezik a címben jelzett témáról – írása ugyan egy régebbi fontos tanulmánya újraközlése, de, mint kiderül – nem véletlenül. A folyóirat beszámol a MAMSzE működéséről, tagjai részvételéről a Fecsó Pál Polgári Társulás nemzetközi művésztelepén, közli Szakolczay Lajos művészettörténész vallomását Nagy Gáspár költő mellszobrának avatása alkalmából, és Bohumil Bachraty szlovák művészettörténész a komáromi Monarchia Caféban megtartott előadásának összefoglalását. Szakolczay Lajos Erkölcs, szenvedély, invenció címmel számol be Tatán élő kiváló szobrászunk ottani életmű-tárlatáról. Az Atelier egy sor, a hazai és más magyarlakta térségekben élő alkotóművészek kiállításairól is hírt ad, ír Gáspár Péter Aranyember-szobra komáromi avató ünnepségéről, pályázati felhívást tesz közzé és számos, 2017-re tervezett képzőművészeti tárlatra hívja fel a figyelmet..
A folyóirattal kapcsolatos további tudnivalókhoz a revkomarom@gmail.com címen lehet hozzájutni.
Felvidék.ma – Batta György
