SZKUKÁLEK LAJOS

Komárom, Szlovákia (1957. szeptember 6.)
szkukalek.lajos57@gmail.com +421905 215 365

„Szkukálek ösztönös művész, bizonyos értelemben autodidakta és naiv, de ugyanakkor fölényes és nagyvonalú is, mint a legtanultabbak. Megvesztegethetetlen iránytűje az elfogulatlan látásmód, amely szervesen összekapcsolja mindazt, ami egyébként eklektikusan szétesőnek látszik: a meseszerűséget, a földöntúli képzeteket, a fantasztikumot, a hétköznapi apróságokat a csúfondárosságot, a kegyetlen kritikát, az elérzékenyült rajongást, ami öntudatlan és ami tervszerű, mindent, ami a normális világszem­lélet képtelen együvé tartozónak tekinteni. Ez az irizáló érzelmi és érzéki sokszínűség képes életet lehelni a néhol már-már túlzásba vitt könnyed és bravúros festői fordulatokba.
A képek színeit is mintha egy másik világból hozta volna magával a festő: talán az álomból, talán egy várkastély görbe tükreiből, a gyerekként bámult kaleidoszkópok valamelyikéből, egy színes üvegcserép gyűjteményből. Nemcsak az élénk, üvegesen vibráló színek, hanem a lüktető, elúszó formák is a félálom táplálta képzelet alkotásai. Megérzésük, újra felidézésük és kifejezésük azonban egy küzdelmes, buk­tatókkal teli művészi törekvés eredménye.
A festő megtalálta azt a pontot, ahonnan ő képes egyedül és először értelmezni a világot.  Képei ma már az utolsó ecsetvonásig sajátosak, egy megvesztegethetetlen egyéniség világról alkotott képzetei. Annak a látványnak a változatait festi, amely folyton másnak akar látszani, és másnak is látszik, mint ami­lyen. Nincs az a torzító vagy röntgenlátó szemüveg, az a rejtélyes hologram, melynek segítségével legvégső titka kileshető lenne. Csupán megközelíteni lehet, mesélni róla, vagy inkább beszélgetni vele, öniróniával, saját magunk szándékait, de az övét is folyton kétségbe vonva, úgy, ahogy Szkukálek Lajos teszi, a támadás, a leleplezés leghalványabb szándéka nélkül.”

Oláh János

 

1957. szeptember 6-án születtem Révkomáromban. Gyermekkoromat Komárom külvárosában, a „Benében” töltöttem. Jókedvű, a cipész nagyapám történeteit szívesen hallgató, álmodozó gyerek voltam. Már nagyon korán tudtam, hogy festő leszek. Apám elborzadt, hogy micsoda elvetemült gondolatokat dédelgetek. Művészeti iskolába nem jártam, nem mintha nem akartam volna. 1974-ben kezdtem ostromolni az iskolákat. Első évben sehova, második évben Pestre jelentkeztem (ide a csehszlovák iskolaügy ter­mészetesen nem engedett ki). A következő évben pedig Pozsonyba vettek fel.
Megnősültem. Három hónappal az esküvő után már Prága mellett katonáskodtam. Munkaszolgálat. Két év kínlódás. Szegények voltunk. Nappal meló a hajógyárban, aztán festés, rajzolás. Szinte minden időmet tanulmányrajzok készítésével töltöttem. Aztán rájöttem, nagy barom leszek, ha ezt így folytatom, néhány fillérért kínlódok naphosszat. Ha már nagy festő nem leszek, legalább pénzt kere­ssek. A tájképfestés tűnt a legjobb megoldásnak. Kijártam a temetőbe. Egész napokat dolgoztam olcsó, vacak vízfestékekkel. A kész képeket hónom alá csaptam, és elindultam életemben először képeket árul­ni. Házaltam. Rossz volt, de estére meglett az eredmény. Igaz, hogy 20, 40 koronáért árultam a képeimet, de így is kerestem 1500 koronát. Ez durván annyi volt, mint a hajógyári bérem. Festék-közelben éltem, de hogy olyat fessek, ami engem is érdekel, arra csak a téli hónapokban, karácsony környékén volt idő. 1984-től rendszeresen kiállítok. 1980-ban lettem a Csehszlovák Képzőművészeti Szövetség tagja, három évvel később kirúgtak. Később újra felvettek…

Szkukálek, 2004

Az ember függetlenül attól, hogy húsz- vagy éppen harmincévesnek érzi-e magát, időnként végiggondolja a mögötte lévő időszakot. Én elmondhatom, kiteljesedett az életem. Hamar rájöttem arra, hogy festő szeretnék lenni. Kezdeti alkotásaim szürrealisták volták, majd magával ragadott a minimalizmus. Akkor ezekkel gyógyítottam, ezeken keresztül dolgoztam fel a magánéleti kríziseimet. Ezek a harcok, hazugságok azonban kikoptak az életemből. Szenvedésnyomás nélkül pedig nem lehet igazán mellbevágó, megdöbbentő, sokkoló képeket festeni. Közben több tízezer kommersz  képem kelt el. De ha megkérdeznék, melyik stílus fejezi ki a legjobban az énemet, akkor azt mondanám, hogy mind. Mindegyik az én pillanatnyi belső énemet mutatja. Akkor és most. Megváltoztam. Rájöttem, ha valaki ennyire átadja és alárendeli magát a hivatásának, a szenvedélyének, a szerelmének, – mert nekem a festés teremtő folyamata az – azzal az Életét heréli ki. Általában úgy definiálnak engem, hogy Szkukálek a festő, de én magamat már nem. Az ember identitását nem határozhatja meg a hivatása. Az ember maga a teljesség. A mindenség. Már nem érdekel a pályám, a sikerek. Az élet pedig egy végtelen játék. Elrontom?! Újrakezdem! De mindenből tanulok. Én egy boldog, szabad ember vagyok.

Szkukálek, 2018

SZERVEZETI TAGSÁG

2023 Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete (MAMSzE)
1993 Szlovák Képzőművészeti Unió
1993-2014 Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának (SZMKT)
1989-1993 Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága (CSMKT)

MŰVÉSZETI DÍJAK

1999  „Nyitott Európáért” díj a Márai Sándor Alapítványtól, Pozsony

ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK

2022 „Életmű-kiállítás”, Platz Galéria, Komárom
2020 Szkukálek Lajos – virtuális tárlat, Kárpát-Haza Galéria, Budapest
2019 „Szkukálek Lajos kiállítása” Mihályudvari Galéria, Pozsony
2017 „Együtt”, 60. jubileumi kiállítás, Duna Menti Múzeum, Komárom
2013 „Csendélet 1, 2, 3”, Városi Művelődési Központ, Labirintus Galéria, Szenc
2011 Menora saag Centrum Artis, Ipolyság
2011 Európai Parlament, Brüsszel
2011 Duna Menti Múzeum, Komárom
2011 „Szkukálek Lajos”, Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely
2008 Jubileumi kiállítás, Limes Galéria, Komárom
2005 „Rajzok”, Galéria Art MA, Dunaszerdahely
2004 Magyar kulturális központ, Prága
2000 Vác, Kecskemét, Budapest
1999 Komárom
1997 Pozsony
1997 „Más realitás”, Esztergorn
1997 Dunaszerdahely
1996 „Tisztelgés”, Budapest
1996 „Színek és az én világom”, Mihályudvari Galéria, Pozsony
1993 Komárom
1992  Atelier 13, Freiburg
1992 Hidegkúti Galéria, Budapest
1991 Wesr Ceramic Center, Vancouver
1991 Komáromi Kisgaléria
1990 Tárogató Galéria, Budapest
1990 K.K. Galéria, Bécs
1989 Szenc, Zsolna
1987 Komárom, Nagymegyer
1986 Komárom
1985 Nagymegyer

VÁLOGATOTT CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK

2023 Ellentétek, Korona udvar, Somorja /SK
2022 Adventi csoportos kiállítás, Platz Galéria, Komárom
2017 „Tour 4 four” (Karol Felix, Lajos Szkukálek, Igor Piačka és Igor Kitzberger közös kiállítása), Pálffy Palota, Pozsony
2011 XII. Dunaszerdahelyi Nemzetközi Művésztelep zárókiállítása, Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely
2000 SZMKT – Jubileumi Kiállítás, KMG, Dunaszerdahely
1999 Jubileumi SzMKT kiállítás
1997 Umelecká beseda, Pozsony
1997 „Más realitás”, Vármúzeum, Rondella, Esztergom
1996 SZMKT –  MVSZ Székház
1995 SZMKT – Második Tagsági Kiállítás, DMM, Komárom
1990 CSMKT – 1. csoportos kiállítás, DMM, Komárom
1985 6.Nyárasdi Művésztelep (Dunaszerdahelyi Járási Népművelési Központ, csicsói művelődési ház

MŰVÉSZTELEPEK

2011 XII. Dunaszerdahelyi Nemzetközi Művésztelep, Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely
1985 6.Nyárasdi Művésztelep (Dunaszerdahelyi Járási Népművelési Központ)

ILLUSZTRÁCIÓK

2019 Fellinger Károly: Plomba
2012 Fellinger Károly: Rész és Egész
2011 Haraszti Mária: Manókönyv
2000 Kozsár Zsuzsanna: Tokfilkó és Picinke
1997 Hernády Ferenc: Párhuzamok
1996  Németh István: Gyerkőce
1994 Finta László: Hrášková rozprávka
1994 Mitana Dušan: Patagónia
1993 Monoszlóy Dezső: Vadlúdtermő ritka fa
1993 Kövesdi Károly: Muskátlitündér
1992 Mészáros Károly: A nagy ember halála
1990 Štefan Žáry: Satirikon
1990 Keszeli Ferenc: Szóhancúr

BIBLIOGRÁFIA

FÁBIÁN G.: A stílus ajándék – Szkukálek Lajos képeiről,  felvidéki Előretolt Helyőrség 2020 /11.
KESZELI F.: Képről szóra (Szkukálek Lajos két rajza szövegben), lrodalmi Szemle, 1986/10.
KESZELI F.: Várázslatok, A HÉT,  1986-07-18 / 29. szám
J. F.: Szkukálek Lajos rajzai kapcsán, Bécsi Napló, 1991/1.
OLÁH J.-LACKFI J.: Nagyonxipan (Mozaikportré Szkukálek Lajosról), Remetei Kéziratok, 1992/2.
CÚTH J.: Őstehetség (Szkukálek Lajos kiállítása a Duna Menti Múzeumban), Kisalföld, 1993. április 20.
Z. NÉMETH I: Lajos, Te Nagyonxipank … !, Művészeti Műhely, 1994-95/11.
LÓSKA L.: Szkukálek Lajos, Komáromi Atelier, 1998/1.